Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. november 4., csütörtök

Esik

Esik
homlokom mögött koppan
minden cseppje

esik

távol vagy tőlem
szerelmed
elereszt-e

esik

csendben hallgatom
közelgő alkonyom
erősödő neszét

jötte úgy nyomja szívemet
mint ódon
cirádás márvány nehezék

esik

takaróm arany
lepedőm ezüst
vánkosom bársony

vacogva ringatom magam
 magányos ágyon

esik

csontomig hatol
nyirkos hideg

ölelésed szétfoszló álom
nem melegít át többé
arany tekinteted
ezüst szavad
s
kezed a bársony.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése