Örökre szívembe zártalak
talán ezért
nincs bennem béke
úgy dörömbölsz
kiáltasz nekem
hogy
belefulladok
a
zuhogó vérbe
zuhogó vérbe
örökre szívembe zártalak
hallom mindig
mindig a hangod
vállamra szállnak
sóhajtozva
száműzött
tört szárnyú
fekete galambok
örökre szívembe zártalak
ökleid keményen
dobhártyámhoz
verted
agyamban
csontomban
rejtezel
életem
örökké neked kell
örökké neked kell
görcsösen fog kezed
el sosem
engeded
a
halkan konduló
halkan konduló
sejtemben mozduló
parányi
lét-lélekharangot.
Nagyon szép! Megint csak fájdalmasan szép!
VálaszTörlés