Hiába

A szó ahogyan buggyan

ott vagyok duzzadó ajkaidban

szemed ahogyan villan

osztozom temetett titkaidban

kezed ahogyan remeg

álmodban magadhoz húzod

vágyakból épített

könnyekkel szépített

elhagyott testemet

aztán
ahogy a sejtek

süketen

némán egymásnak jelelve

könyörögnek

zokognak esdekelve

összeölelik a tested

lökik a vért

szétfutó erekbe

agyadban formált

dermedő holnapok helyett

hiába kérik

hiába sírják

szempillád alá

hiába írják

hogy szeress

elmédben ott lapul a félelem

eltaszít

mindent kivet a rideg értelem.