Nem az út
nem az idő
hanem a fájdalom
hogy kiszolgáltatlak
Téged a kínnak
s
kiszolgáltatom magam
a
gyönyör
perzselő szakadékához
menni
venni a szentelt percből
míg angyal
pihen a vállamon
lopni
igaz
arany
forró
szavakból
szívemet
simogató
hangokat
aztán halni
ölni vágyni
zokogva
és
hagyni
hagyni
hogy penész
fedje be
életünk
nem hinni
nem hitetni
csak belemerülni
a
jóba
jóba
fertőzni életem
foltozni életed
megtelni
kiürülni
és
veszíteni
veszíteni
zokogva
széttépett ujjainkat
elrongyolt napjainkat
összevetni
a
lehetetlen
lehetetlen
hihetetlen csodával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése