Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. november 4., csütörtök

Örökké


Míg ölel az álom
velem lélegzel
pillád alatt
ott feszül a múlt

nem
ez nem álom
hiába várod
nincs ébredés
nincs vége
csak kalimpál szíved
csak fordulsz
érintenél
tartanál
örökké.

Örökké
sejtedben létezem

ha nincsenek szavak
ha nem lesznek könnyek
ha elfúlnak a sóhajok
ha hiszed
hogy mindent
köd lep el
egyszer ismerős útra érkezel
és
minden
minden eléd zuhan

mint egy végtelenített
körhinta
úgy forog a világ
zuhansz
zokogsz

nem hallja senki
nem érti senki
te magad sem

nem szabadulsz
mennyország és pokol
tombol benned
míg elkárhozol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése