Míg ölel az álom
velem lélegzel
pillád alatt
ott feszül a múlt
nem
ez nem álom
hiába várod
nincs ébredés
nincs vége
csak kalimpál szíved
csak fordulsz
érintenél
tartanál
örökké.
Örökké
sejtedben létezem
ha nincsenek szavak
ha nem lesznek könnyek
ha elfúlnak a sóhajok
ha hiszed
hogy mindent
köd lep el
egyszer ismerős útra érkezel
és
minden
minden
minden eléd zuhan
mint egy végtelenített
körhinta
úgy forog a világ
zuhansz
zokogsz
nem hallja senki
nem érti senki
te magad sem
nem szabadulsz
mennyország és pokol
tombol benned
míg elkárhozol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése