December lett
szélsebesen futkározó napok
álmélkodó foglya vagyok
tegnap még vacogva figyeltem
őrülten szeles
novembert sirató alkonyatot
tépett és ráncigált
rosszkedvet szitált
süvített és sepert
didergő levelet kergetett
ha
valahol még avarszőnyegre lelt
s
a
kályha sürgősen nekilátott
falt zabált új és újabb fahasábot.
Ma minden szürke bársony
napfény a láthatáron
éppen
átellenben
aranyos csillanás szememben
ünnepi kedvem
hol hátra tekintget
hol meg előre szalad
gyermeki emlékek időbújócskát játszanak
ugróiskola télikabátban
dermedt pocsolyákba lépve
reccsenő hangokra vágytam
zúzmara és dér
fagyos gyerektenyér
jégcsapok
anyám otthon forró levessel várt
nedves bakancsot
lódenkabátot szárogatott
arcomra rózsapírt festett a szél
gyermeki hittel dúdoltam
december de jó hogy végre elérkeztél!
Gyertyaláng libben
s
a
kályha
régi feledett mesékről duruzsol
gyújtóst keresek vékonyat
pontosan olyat amilyet apám hasogatott
rakom a fát hadd égjen a tűz
s
míg lángra kap
szökken az idő
őket látom újra
és
szívemre árnyékuk hull
nézem a fényeket
számolok éveket
csend és sóhaj vállamon megül
álmokat szelídítek ma is rendületlenül.
Tetszik!
VálaszTörlés