Sorminta az égen
pontosan
sorban
bárányos felhők
egy akolban
mondhatnám
libasorban
szépen
de
gúnár helyett
madárpár hasít az égen
kormos villanás
ketté szakadnak
külön szárnycsapás
sejtelmes
komor
libbenő álom
elválásuk csendjét
mégis csodálom.
S
mögöttük
a
fák közt
bujkáló napot
vörösen felizzó
boldog pillanatot
komp
kanyar
zaj
szürkeségét elmosó fények
új nap ez
végre éled
szemembe süt
szilánkja vakít
kóborló derűnk
talán visszatér
s
a
ma
mintha mégis
megosztaná velünk
létezésünk
bársonykék titkait.
Csodálatosak a versek, fotók!
VálaszTörlésPont ma fotóztam én is a vörös napfelkeltét, csak más szögből, milyen jó annak, aki ilyen szépen le tudja írni, többet ad a látottaknál......
Ma is gyönyörűségesnek ígérkezik! K. M.
Törlés