Hátha még
a
szerelem
álmaira gondolnék
azúrkék
zuhanás
ölelkezés után
mennyei fényben ragyogó
örömös délután
mikor
párnára hullanak a gondok
ing
blúz
szív
lélek
mind-mind kibomlott
és
a
csókok
minden sejtet érintettek már
kezdete ez
vagy
e
hevület a vég kezdete már?
Kék
boldogság és bánat roham
nincs szó
és
mondat
titkunk elolvad
zuhansz és tartalak
szív dobol
áramló vérzuhatag
szerelem zokog bennem
mindennap mélyre kell temetnem
hiszen
tudjuk mindketten
hogy
magányosan végződik a nap.
(Ideje összegereblyéznem az itt-ott leírt verseket, az amott-ról nem is szólva... elkóborolt sorok.
Időrendi sorrend nélkül.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése