 |
| Apja egykori overáljában. |
CUKORKA
Zsebemben néhány szem
savanyú cukor
zizeg
neszez
míg
a
gondolat lohol
utolérni a tegnap perceit
ringatást
mosolyt és öleléseid.
Kóbor virágok mindenfelé
bokrok alján galamb
magot csipeget
minden mozdulatát nézed
figyeled
s
intesz mikor tovaszáll
tavasz köszön ránk
sapkádat keressük
mit észrevétlenül fürgén elhagytál
gurul a kerék
s
a
sapka amott
megvárta a kicsi huncutot.
Csalódottak vagyunk
sehol egy kutya
kit hosszan nézhetnénk
s
mondanád
va va va.
Minden napra jut újabb tudomány
intesz
tapsolsz
csöpp szád már szóra áll
simogatsz és ölelsz
mérgelődsz s nevetsz
cukorkám savanyú
de
TE
selyemcukorkám
csak édes lehetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése