Tavasz van
fűben
fában
kering a hír
szajkó rikolt
hal csobban a duzzadó folyóban
fűz int
szelíd galambok szerelmet járnak
bámészkodnék tovább
de
munkáim várnak.
Tarka és bolondos a kert
reguláznám
nehezen hagyja magát
borul az ég
áztatja a frissen teregetett ruhát
mellényemen hatalmas cseppek
gúnyosan nevetnek
nem bánnom csak ázzak
örülök az esőt ígérő szürke láthatárnak
nagy eső kellene
mely mos és hömpölyög
nem csupán csöpög
csermely dal
eresz nóta
porlik a föld
szomorú ágak szomjúhoznak
lépten-nyomon reccsen és ropog
a
tavalyi forróság
halál
aratott.
Oda a hatalmas cseresze
pompás sziluettje
fenyőnkön még madarak tanyáznak
levelét vesztő
messzire mutató
harsogó zöldje
elveszett örökre.
Bokrok közé bújok
csattog az olló
rőzse gyűlik
estére kályhában duruzsol
szél szalad
máris szárítja a lehulló cseppeket
pompa és gyász
munka van
térdelek
a
gaztenger ma vitathatatlanul győzedelmeskedett
tulipán sereglet
színezi a lankát
vidítja szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése