Virág - vasárnap
A fák már tudják
habfodros szirmuk megremeg
méhek ébrednek
kapkodva súgják - el ne késsetek
és
megszállják az illatos mezőt
erdő szegletet.
Fecskék röppennek
frissen ébredők
lepke libben ablakom előtt.
Zápor
Zöld
Kék
És
Ibolya
Arcod keresem
hiányzik régi mosolya
Az első kávé még keserű
hosszú a korty
szánk szegletén szelíden simulnak a ráncok
bámuljuk a gyönyörű világot
igéző derű
és
minden összeesküszik
Fény
Zümmögés
Zene
fehér bimbók fakadnak
szíveken rést üt
a
Tavasz szerelmes örök üzenete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése