SZÍNEK
2.
BÚZASÁRGA
Szívemben ringatózik a szó
nyár és mámor
szeretlek
út mentén
hajszál karcsú lángpipacsok
szemembe nevetnek
fordul a gép
látom magasba tornyosuló nagy kerekét
stop
kiáltom
s
mozdul a fék
ARATÁS
keskeny a tábla
épp itt a szegélyen fújtat
száll a pelyva
por kering
egy
fátyolos világba messzire repít.
Hogyan is mesélhetném el
tarló szélén tébláboló kisgyerek
keresem a lehulló kalászon maradt szemeket
fogam közé szorítom
roppan
markomban morzsolom
illatát beszippantom nyomban
felém forduló meztélábas lányka
ki
kalácsnak képzeli az életet
szúr a torzsa
talp sajog
búza pereg
emlékek otthonába tekintő
százszor mosott tarka ruhácskámban
ámuló kisgyermek vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése