 |
Ludvig Nikó szép felvétele ihlette versemet. Köszönöm a fotót. |
Pillekék
Ring a rét
ring
zsong
zsibong
perc szalad
bukfencet vet éhesen a nap
kedv cikáz
rongyos lepkeszárnyak csapódnak
hőségben
enyhülésre várva
égető szél domboldalon karikázva járja.
Szétesett percek
futó nyomata
ráncaim közt
matató idő
selymes fonala.
Ring a rét
libbenő
rebbenő
pillék
hada
kék
színjáték
szomjasan érintik virágok ezreit
táncoló kedvvel
lopkodják szorgosan
nyarunk felperzselt titkait.
Szív
szó
szirom
hajlongó kalászok
toklászok
torzsák
közt
szisszen a pillanat
türelmes kérlelő a vágy
hőség
van
rekkenő
hajlik az égbolt
fordul a kép
térdig simuló
ölelő fűszálak
szárukból
szőhetek magamnak szárnyat
felrepít
fel
fel
és
megsegít
magasból e földi zizegést
tétlen
nézem
pillekék zsongás
júliusi
szemérmes
életölelkezésben.
 |
Nem versfaragás; IGAZI költészet! (Rózsa voltam)
VálaszTörlésMárta! "Ezeréve" készülök megkérdezni, hogy a verseidnek ezt a szép, középrezárt formavilágát Te igazítod (szavanként), vagy rábízod egy programra. Nyilván már a feltett kérdésemmel is elárulom, mennyire nem vagyok jártas a tördelésben (noha szedőként dolgoztam sokáig). Az én világom a próza, nem a vers, de Nálad annyiszor esek mély csodálatba, hogy milyen gondolatok gurulnak ki gyöngysorként a lelkedből. Egyetértek Rózsával, igazi költészetet talál, aki az oldaladon olvas.
VálaszTörlésA szerkesztő program minden gépen rajta van. Csak rá kell kattintanom írás előtt.
TörlésKöszönöm szép szavaidat.