Ablakomon végig csorog
fut lefelé a csepp
lemos
koszt
port
odatapadt száraz falevelet
sovány patakban folydogál
szomjas a kert
tavacskám is feltöltésre vár.
Esik
mennyei a hangja
szelídült egünket
szürke köpönyeg takarja
roppan a csend
legurulnak komótosan a cseppnek
édes
zenebona szól
árváknak s üres szívűeknek.
Esik
arcomat is lemoshatná csendben
elköszön a nyár
megsiratlak
pókháló ezüst tapad a padra
idő kell hogy hiányod lassan
elmosódjék bennem.
Itt is, valóságos vízözön formájában tegnap! Elmosta az ezüst pókhálókat is... Talán a vénasszonyok nyarában még reménykedhetünk egy kicsit.
VálaszTörlésDe szép vers! Szeretem az esős képeket, írásokat, verseket. Köszönöm neked a hangulatot, amit adtál.
VálaszTörlés