Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2025. szeptember 14., vasárnap

Esőben...

 

 

 

 




 
 

 
 
Ablakomon végig csorog
fut lefelé a csepp
lemos
koszt
port
odatapadt száraz falevelet
sovány patakban folydogál
szomjas a kert
tavacskám is feltöltésre vár.
 
Esik 
mennyei a hangja 
szelídült egünket 
szürke köpönyeg takarja
roppan a csend
legurulnak komótosan a cseppnek
édes
zenebona szól
árváknak s üres szívűeknek.

Esik
arcomat is lemoshatná csendben
elköszön a nyár
megsiratlak
pókháló ezüst tapad a padra
idő kell hogy hiányod lassan
elmosódjék bennem.

2 megjegyzés:

  1. Itt is, valóságos vízözön formájában tegnap! Elmosta az ezüst pókhálókat is... Talán a vénasszonyok nyarában még reménykedhetünk egy kicsit.

    VálaszTörlés
  2. De szép vers! Szeretem az esős képeket, írásokat, verseket. Köszönöm neked a hangulatot, amit adtál.

    VálaszTörlés