Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2026. január 29., csütörtök

Ajándék - régi vers...

 

 

 

Ajándék

Sírni kell vagy panaszkodni gyáván
évek szaladtak el az idő rozsdaszárnyán
kedves napok
esendően szépek
elfutottak
hiába
hamarosan vége az egésznek
télre tavasz derül
változik a nap
lila virágok törnek át a vastag avaron
lent a fák alatt
lépni is fáj oly esendő árvák
sárga lepke villan
teregeti szárnyát
még itt a tél
dermesztő zuhanás
jeges lehelet őrzi
deres látomását
 
csalóka játék most a kikelet
szerelmes gerle küld szívüzenetet
kopár ágon kér és keresgél
a
fű még deres
tollborzoló rohammal  feltámad a szél
eloroz szirmokat
sodor rőt levelet
kövér vízcsepp hintáz
csillannak rajta fázós sugarak
ténfereg a kedv
év év után rohan
üres lapokra
hullanak szomorú szavak
megfeszül az ág
rossz kedvűen rázza
egy
újabb télroham.

1 megjegyzés:

  1. Mennyi költői eszköz! Mind segíti a képzeletet beindító folyamatot és a vers végül újra szép. Folyik a rejtőzködő tavasz és a ragaszkodó tél küzdelme és végül győzött is a most még erősebb.

    VálaszTörlés