Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. március 3., csütörtök

BOR

Bort ittam ma nagy pohárral
vörös volt és keserédes
élettelen menedék ez
vártam elűzi gondom
vártam hogy nem lesz
lenyugvó napom fénytelen

bor csillanó pohár
kedvem meg ti sem hoztátok
el semmilyen fájdalmat
sem űztetek
még csak nem is
dudorászom
fejemben kószál
tovább a tompa bánat

futnék régi szerelem
hóban és jégben
éhesen utánad
szomjas is csak arra
a csókra volnék
mit itt éreztem egykor
a vállamon.
Bor és csillogó pohár
nem csillapítjátok szomjamat
fáradt halkuló hangom
nem érti már
ki unos-untalan
magához hívogat 

késő éji órán
dermesztő
magányos álmomban
szívembe súg
gúzsba kötő
múltat idéző
igéző varázsos átkokat.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon kifejező ez a vers. Te írtad?
    Bort inni egyedül nem jó. Legközelebb üljünk le a géphez és igyuk meg közösen a napi penzumot! Persze csak én kezelem így. Másnak finom isteni nektár ez a nedű. Pont én fogtam ki hogy muszáj egy pohárral in nom. Mindenki más bezzeg örülne egy ilyen javallatnak.

    VálaszTörlés
  2. Szomorú vers, bárki írta, borba igyekezett ölni fájdalmát. :-(
    Sikerült vajon?

    VálaszTörlés
  3. Kedves Vendég!
    Bevallom, hogy a bor és a fotó saját kútfőből "bugyogott"...

    VálaszTörlés