VONALKÓD

 

 

Robban a fény

s

magamat azon kapom

ámulattal nézek ki ma is ablakomon

korláttalan a csend

áldott

áhított

hajnali pillanatok

kelni kell

futni kifelé

hogy

hallhassam az első hajó

friss  üzenetét

kifecsegik nekem a habok

s

a

hullámok

lassú mozdulását lássam

vonalkód

jel

égen és földön

mindenféle ábra

új nappal ölel

töltődik szívem életszerelemmel

tűnik az éj fájdalmas

kínzó látomása

vaklárma csak hogy vége

 

új fények közeledtére vágyva

elém tárul a csoda

ügyet sem vetek számtalan sebre

 karcolásra

megfizettem bármi is legyen az ára.

Két éve hogy egy szó belém akadt, s azóta sem tágít... 

VONALKÓD, s ma ketten együtt a folyóval eljutottunk a verses megvalósulásig!

VONALKÓD

 

Duna és újváros.

 Az "én" Dunámhoz vagyok szokva, de úgy adódott, hogy más partra jutottam tegnap, több tucat lépcső megmászásának eredményeként.

Forróság pusztította növényzet, vackor - nagyon keserű(!), vadalma, és lépcsők sokasága, no meg a víz!

Szigetek, tekergő folyó - Dunaújváros.

(A rozsdás korlátokról ezúttal nem teszek említést, bár elég kellemetlen érzés, ahogy karistolja a kezet.) 

Vadkacsák, galambok, rigók és más szárnyasok társaságában nézhettük a folyó csendes mellékágát.

Utóbb a térképen valamivel jobban átláttam a környéket.

Mókás "vasműves" szobrok díszítik itt-ott a terepet.

 

Ünnep...

 

Mi ünnepen is szorgoskodunk ám!

Fontos dolgaink vannak.

Kavics, kagyló, csiga vár fürdetésre.

Loknis buksi hajol a csap fölé, víz csordogál a kék vödörbe.

Hátrébb lépek, mert spriccel - mondja 3.L.

Kis fürdetőbe  vizet eresztünk, langyos a víz, megmelegedett a slagban. L, vagy ahogy számtalan becenév közül most hívom ARCSI éppen,  hogy belefér, fészkelődésnyi hely is alig van, máris kezdődik a munka... 

Munka, mese, dalok, versek, kápráztatás - újra és újra.

Mi az ott Mama? Egy ázott, összetöpörödött falevél. - válaszolom.

Közeledik az ősz. A forró napokat, amikor talpacskáját égeti a kő, s órákig locsolhat-pocsolhat felváltják a hűvös szelek. Már érezzük is az ősz előtti nagy tombolások erejét, az éjszakai viharban számtalan levél hullott, lesz mit felsepernünk... elő is vesszük a kis söprűt és a lapátot.

Még egy kis nyár és ÜNNEP! Unokákkal. 

 

LÉGFIRKA

 

Légfirka

Hív
visszaszólít

lágy fénnyel hódít

rétegekben önti szét

legszebb napunk ígéretét

ég

és
tüzel

arany
rózsa

szürke

tompa kék

bemázolta

új hajnalunk képkeretét

létdobogás

aprócska lárma

sirály pár

fehérlik

bukdácsolásuk

esendő

mint

régi kendő

habos hullámzása

amikor

integettem

neked

új
színeket firkál az égre

mesteri

fura léggrafiti

eltűnt a véres pirkadat

békés
aranyos csík

felhők mögött

valahol kél már

a

nap.

2013.09.13.

"Találmányaim" - 2013. 11. 27. A szerelem örök....

 

 

 

A
szerelem
örök

csókok íze omlik szét számban

karomban végig fut

izzó remegések időtlen emléke

simogatások

érintések vad

tébollyá szédülő gyönyöre

mindez már múlt

kihunyt világok tüze helyett

didergőn

vonszolunk titkos vágyakat

s

ha ránk alkonyul

számolatlan perceit

sóvárgó
vak

magánynak
hívjuk hálótársul

álmok üzennek hadat

halkuló létünk

fűszertelen éveinek

ölelj

dobban szívedben a sóhaj

s

az
éj átkarol

messzi vizeken ringat

hol

édes mámor kap újra fel

forgat

szédít

légvárakat épít

mézzel és arannyal

csupán

a

korán érkező hajnal int pirulva
 ne álmokkal ölelkezz te balga

          élj

          míg szíved dobban

         könnyet ne hullass

       gyorsan sárguló zizzenő avarra.

KEGYELEM

 

Kormos

dühös vihar söpörte udvarom

őrült szél száguldott végig a partfalon

tépett

röpített

vágtatott

s

hagyott maga után

tucatnyi bűnös lenyomatot

ág reccsent

fák hajlongva könyörögtek

izzó őserő félelemmel labdázott

szomjas panasza egekbe szállt a rögöknek

dörgés és villám 

 milliom éves táncot szaporáztak

fékevesztett tombolással vet véget a nyárnak

hőség után érkezik lassító lélekpihenő

s 

ömleni kezdett végre 

könyörületessé csendesedve

hosszú sávokban az eső.

 

Hűvös hullám szele kutatott

magával vihessen minden megunt kacatot

könnyes zokogás mosott végig

folyót és partokat

körbe-körbe áram cikázott

szakítva selymes vágyszálakat

viharos nyár búcsúztatásban 

roppant erő zúgta hogy vége

s 

mennydörögve 

intő tűzjeleket festett az égre.

 

Reggelre kelve csendesen

napkorong sugara int nekem

úttalan vándornak itt lent egyedül

az

első fényjel bőrömre vetül

az

egyetlen szó mely bensőmben felfakad:

HÁLA 

 

Istené a kegyelem - őrizd meg jól magad!

 

 

Zuhéééé!

 

Régi firkák közül való...

2022 augusztus 18. 

Az éjszaka még szelíd

Tücskök húzzák ma újra

legszebbik dalaik

Szomjas barna rigók lépdelnek tova

Bokrok közt csepp porlik

száraz levél hull

megtépte tüzes nap kegyetlen ostora.

Álomzenekar nótája kering

Hajó halkul

Hold gömbje narancs

Sugárfonatból épül híd megint

Csend és apró neszek keverednek

Mintha végtelen hosszúvá válnának a percek

Pánt csúszik

Víz csobban

Porszem a lábnyomban

Kormos mély ég alatt

Tikkadt sóhaj fakad.

Talán...

 Talán azzal kellett volna kezdenem, hogy VÉGRE átvehettem a meggyógyított telefonomat, s újra képezek ezerrel, katt itt, katt ott - és minden szemem elé táruló szépséget megkaparintok.

Nem vacakol a rendszer, feltölthetem, eltehetem, csak az a kérdés, hogy az a másfél havi emlékekkel mi lesz, ami a kölcsön masinával kattintódott.

NYÁRIDŐ!

 

NYÁRIDŐ - kedvenceim közül való dal szól, víz ragyog, kert frissítve, lassú kortyok, csüccs munka közben.

Nap süt, Duna ezüstös, mondhatni ideális a helyzet nyárilag, azaz közel ideális - a vízszámla összegére gondolva úgy sejlik kevésbé lesz az. 

A rekkenő hőség néhány napra alábbhagyott, eső 5 csepp, ha hullik, máris örülök. Nézve a kertet a legényrózsák (törökkonty, cinia)  bírják  legjobban a forró, száraz időt, igaz csak úgy, ha reggel és este megöntözöm őket.  A kertben a túlélésért küzdenek a növények, a gyomok bírják legjobban, de nem adjuk fel... Locsolós reggeleken elcsúsztatom a kávézás időpontját, figyelve a madarakat, méhek és darazsak járását, néha egy szender is megjelenik - lefényképezhetetlenül.

Hét közben  a vízen őrüldözők megfogyatkoznak, csendesek a hajnalok és a délutánok sem zajosak. A hajnali hajókat várom, amikor felkavarodik a víz és szerteterül a friss illat.

 

A

 

 

 

FAGYIIII!

 

A LEGJOBB!

Tizenéves szerelem... vörösboros málna - és egyéb finomságok - útközben a nagy tóhoz megállva - Székesfehérvár, Csóri út, ez a reklám helye: Finom!!! Friss! Kedvenc!

Firka 2019 augusztus 2.

 

Néha találok ezt - azt...

pl az alábbi kis firkát...

Bárcsak nyári eső illatát érezhetném. 

 

Éjszaka

 

 

Nyári eső illata

Tisztára mosott szirmok

levelek

Ma megláttam az elsőt 

mely sárgultan lassan leesett

Hosszú nótát húz a tücsök valahol

Távolabb éber kutya hangosan csahol

Béka költözött a kerti tóba

szerelemről szól a késő esti nóta

Bőrömről a cseppek már leperegtek

Ma nincsenek fényei a távoli egeknek

Felleget vontak a csillagokra

Sötét testű macska settenkedik

motoz lopakodva

Fészekből is száll a sóhaj

Aludj madárkám

Álmod borítson tegnapot

bársonyos mélykék puha takaróval

szellő susogjon

mely álomba ringatott.