Robban a fény
s
magamat azon kapom
ámulattal nézek ki ma is ablakomon
korláttalan a csend
áldott
áhított
hajnali pillanatok
kelni kell
futni kifelé
hogy
hallhassam az első hajó
friss üzenetét
kifecsegik nekem a habok
s
a
hullámok
lassú mozdulását lássam
vonalkód
jel
égen és földön
mindenféle ábra
új nappal ölel
töltődik szívem életszerelemmel
tűnik az éj fájdalmas
kínzó látomása
vaklárma csak hogy vége
új fények közeledtére vágyva
elém tárul a csoda
ügyet sem vetek számtalan sebre
karcolásra
megfizettem bármi is legyen az ára.
Két
éve hogy egy szó belém akadt, s azóta sem tágít...
VONALKÓD, s ma
ketten együtt a folyóval eljutottunk a verses megvalósulásig!
"töltődik szívem életszerelemmel,tűnik az éj fájdalma,kínzó látomása."
VálaszTörlésNekem is sok rossz álmom van örülök,hogy ébredéskor kimehetek az erkélyre a gyógyító napfénybe,
Mártika gyönyörű a verse,mint mindíg,gazdag lélekre vall,gratulálok.Szeretettel:Kádár Tibor