Mi ünnepen is szorgoskodunk ám!
Fontos dolgaink vannak.
Kavics, kagyló, csiga vár fürdetésre.
Loknis buksi hajol a csap fölé, víz csordogál a kék vödörbe.
Hátrébb lépek, mert spriccel - mondja 3.L.
Kis fürdetőbe vizet eresztünk, langyos a víz, megmelegedett a slagban. L, vagy ahogy számtalan becenév közül most hívom ARCSI éppen, hogy belefér, fészkelődésnyi hely is alig van, máris kezdődik a munka...
Munka, mese, dalok, versek, kápráztatás - újra és újra.
Mi az ott Mama? Egy ázott, összetöpörödött falevél. - válaszolom.
Közeledik az ősz. A forró napokat, amikor talpacskáját égeti a kő, s órákig locsolhat-pocsolhat felváltják a hűvös szelek. Már érezzük is az ősz előtti nagy tombolások erejét, az éjszakai viharban számtalan levél hullott, lesz mit felsepernünk... elő is vesszük a kis söprűt és a lapátot.
Még egy kis nyár és ÜNNEP! Unokákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése