KEGYELEM

 

Kormos

dühös vihar söpörte udvarom

őrült szél száguldott végig a partfalon

tépett

röpített

vágtatott

s

hagyott maga után

tucatnyi bűnös lenyomatot

ág reccsent

fák hajlongva könyörögtek

izzó őserő félelemmel labdázott

szomjas panasza egekbe szállt a rögöknek

dörgés és villám 

 milliom éves táncot szaporáztak

fékevesztett tombolással vet véget a nyárnak

hőség után érkezik lassító lélekpihenő

s 

ömleni kezdett végre 

könyörületessé csendesedve

hosszú sávokban az eső.

 

Hűvös hullám szele kutatott

magával vihessen minden megunt kacatot

könnyes zokogás mosott végig

folyót és partokat

körbe-körbe áram cikázott

szakítva selymes vágyszálakat

viharos nyár búcsúztatásban 

roppant erő zúgta hogy vége

s 

mennydörögve 

intő tűzjeleket festett az égre.

 

Reggelre kelve csendesen

napkorong sugara int nekem

úttalan vándornak itt lent egyedül

az

első fényjel bőrömre vetül

az

egyetlen szó mely bensőmben felfakad:

HÁLA 

 

Istené a kegyelem - őrizd meg jól magad!