A
szerelem
örök
csókok íze omlik szét számban
karomban végig fut
izzó remegések időtlen emléke
simogatások
érintések vad
tébollyá szédülő gyönyöre
mindez már múlt
kihunyt világok tüze helyett
didergőn
vonszolunk titkos vágyakat
s
ha ránk alkonyul
számolatlan perceit
sóvárgó
vak
magánynak
hívjuk hálótársul
álmok üzennek hadat
halkuló létünk
fűszertelen éveinek
ölelj
dobban szívedben a sóhaj
s
az
éj átkarol
messzi vizeken ringat
hol
édes mámor kap újra fel
forgat
szédít
légvárakat épít
mézzel és arannyal
csupán
a
korán érkező hajnal int pirulva
ne álmokkal ölelkezz
te balga
élj
míg szíved dobban
könnyet ne hullass
gyorsan sárguló zizzenő avarra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése