Késlekedés

 

 

Készülődtem

hisz

tudtam magam is

ősz közeleg

gyümölcs érik

koppan a dió

szekrény tetején

narancsul a lekvár

nem számítottam mégsem hogy ősz lesz már.

Most bámulok ostobán

vétlen

gyufa sercen

láng pattan s hasáb pirul

tűzbe nézve nem értem

miért tornyosulnak váratlan árnyak

s 

 ily hirtelen nyarunk fénye miért homályosul?!

 

A

folyó felett ködpára lebeg

hiába kérdem

honnan hová kergetnek

sárgás rőt vacogó leveleket

kajla rohammal vízcseppes szelek

késlekedés nélkül szakítva szirmokat

kert fölé száll éhesen

kóbor étvágyú felleg seregély sereg

avarban rigó kutat.

Készülődtem hisz tudtam hogy múlik

ölelésed és a szerelem

elköltözik mert semmi sem örök

talán egy másik bolygón vagy álomszigeten

rám mosolyog ismét a pillanat

ujjbegy varázslat bánatot töröl

örömcsepp landol a tenyereden

s 

te sebeid takarva félszeg mosollyal 

szívembe újra visszaköltözöl.

 

Hajnali firka...

Meglepetésemre e 2020-ban írt versem és fotóim összetalálkoztak Ludwig Géza fáradozásának köszönhetően. Megtisztelő, hogy időt és energiát, de főleg figyelmet fordított rám gondok és viszontagságok közepette is.

Hálás vagyok, hogy ezentúl ez a vers az Ő hangját őrzi számomra.

Köszönöm!

Hajnali firka

Akár ma is megírhatnám... csakhogy a fények helyett ma még a sötétség az úr, s kitartó, hideg eső hull máskor pazar világomra.

Alább olvasható  A VERS

Pirkad

feledjük gyűrött álmainkat

kitágul az ég

szép

vöröslő csíkokból szőtt
titkokat takaró
sűrű fátyol
 csillagokkal ékesített súly
 szívnehezék

valahol távol a lángoló láthatártól

repülők húznak fölfelé tűzcsíkos jeleket

 zaj repeszti ketté az ismerős csendeket

föld és víz

megremeg

hajó szeli a habokat

könnyedén visz hátán a folyó nehéz terheket

szorgalmasan forgó radar

figyel

de

nem láthatja hogy a parti füzes mit is takar

álmok

vágyak

összefirkált létlapok

miket az éj buzgón összegyűjtött

takargatott

a

reggel gondtalan elsodor

minden kincset és minden kacatot

hisz

botor és óvatlan a szív

 pillanatra nyitva felejti

éji csodákra éhes tátongó kapuit

és

észre sem veszi hogy kincseit elveszi

elrabolja a nap

halványuló vörös jelzések

sötétet átfestő harsány sugarak

semmivé simulnak a másodperc tört része alatt.

 

/2020 szeptember 6./

 

 

 

2024 október 1.

Helló OKTÓBER!

 

SZERELEM

 

Szerelem

Kezed a kezemen

hajszálaid súrolják arcom

szavak

hullanak

túl vagyunk már

mindenféle harcon...

Kezem a kezeden

gyógyír ha akarod

ha úgy akarjuk méreg

áfium

s

ha

hangod elér 

simít

sírni kezdenék

külön cipeljük létünk terheit.

 

Itt remeg bennem a fájdalom

távoli világok hallgatag hona elzár

elvesz téged

kín

keserv

vágy

seb

meddig szeretsz

s

halványuló reménnyel

még

meddig szerethetlek téged?!