Készülődtem
hisz
tudtam magam is
ősz közeleg
gyümölcs érik
koppan a dió
szekrény tetején
narancsul a lekvár
nem számítottam mégsem hogy ősz lesz már.
Most bámulok ostobán
vétlen
gyufa sercen
láng pattan s hasáb pirul
tűzbe nézve nem értem
miért tornyosulnak váratlan árnyak
s
ily hirtelen nyarunk fénye miért homályosul?!
A
folyó felett ködpára lebeg
hiába kérdem
honnan hová kergetnek
sárgás rőt vacogó leveleket
kajla rohammal vízcseppes szelek
késlekedés nélkül szakítva szirmokat
kert fölé száll éhesen
kóbor étvágyú felleg seregély sereg
avarban rigó kutat.
Készülődtem hisz tudtam hogy múlik
ölelésed és a szerelem
elköltözik mert semmi sem örök
talán egy másik bolygón vagy álomszigeten
rám mosolyog ismét a pillanat
ujjbegy varázslat bánatot töröl
örömcsepp landol a tenyereden
s
te sebeid takarva félszeg mosollyal
szívembe újra visszaköltözöl.
Utólagos engedelmeddel elmentettem magamnak a verset - papíron olvasom és élem át a benne lévő indulatot...
VálaszTörlés