Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2024. október 30., szerda

MUNKÁZÓS

 

Kerti munka a javából. Hét ágra süt a nap, izzasztó a feladat, szúnyogék fáradhatatlanul nótáznak a fülembe, ásó koppan, tarackos, gazos kupac szaporodik. Gyönyörű októbervégi fények itt és átellenben is...

Kiskamasz koromban régésznek készültem, mai ásatásomon 1 db autógumi, negyed köbméter sitt (köztük egy hatalmas betontömb), valamint egy vasból készült krumplinyomó került elő a mélyből. Utóbbi önvédelmi eszközként is megállná a helyét.

Kert a lelke mindennek!
Megdolgoztatott.
És az új komposztáló is elkészült. 
 
Sokan és sokszor irigyelték a kis világomat, mit sem sejtve a sziszifuszi munkáról, ami velejárója. Végeláthatatlan. Anno dacu valaki úgy döntött, hogy többek között egy autót is elrejt a kertben. Mondhatom remek ötlet volt, mindig számíthatok új és újabb meglepetésre.

1. Még a kezdetekkor - fedőnek néztem a kert közepén kikandikáló piros valamit, s midőn egy bobcet nagy nehezen kiráncigálta kiderült, hogy motorháztető.
2. Tavaly gyanús volt nekem, hogy miért halódik egyik kedvenc virágom, mélyebbre ásva újabb maradványok - a gépjármű belsejéből.
3. Tegnap az autógumi, kb 2 órás munkát adott.
 
Innen szép nyerni, szokták volt mondani, de ha belegondolok, hogy az egész autó cakk und pack itt temetődött el, inkább feladnám gyermekkori álmaimat - ásatásilag. Legfeljebb Attila sírjára lennék vevő.
Pedig rendkívüli izgalmak várhatnak még rám -  tizenöt évnyi kertezés, rengeteg pénz és energia sem garancia a leletek elmaradozására - konvektor tető, linóleum tekercs s egyebek után.
Szebbül a kert, igyekszem a nagy meleg utáni sebeket sorjában begyógyítani. A Dunán és a túlparton pazar fények....fájós porcikákkal is szép az élet! 
 
 







"Mondottam ember küzdj..." a folytatás ma következik.

1 megjegyzés:

  1. Pár napja írtam egy megjegyzést erre az írásodra, de valószínűleg elfelejtettem rákattintani a végső gombra, mert sose látott napvilágot... A kert szebbé tételéért véghezvitt rengeteg, mások számára láthatatlan munkáról szólt... Akik szép környezetedet írigylik, azoknak fogalmuk sincs róla, hogy ez a végeláthatatlan munka van egyenes arányban azzal az örömmel, amellyel a kert meghálálja...

    VálaszTörlés