HAZAMEGYEK

Hazamegyek

haza

vár a temető

kanyargó ösvénye

nehéz lombok arany színe 

és

fanyar illata

a

hantok közt lépve égre nézek

felhők suhannak majd

bárányos szépek

kutatok ismerős neveket

szívemben buzdul a szeretet

de

torkomban bánat szorít

egészen mélyen keserűn valamit

mely fojtogat 

s

a 

mélybe taszít.

 

Hogy nem vagyok otthon

se

itt

se

ott

világmindenségben

bolyongó

árva

elhagyott.

 

 Gyermekkor

macskakő

Kéz utcai ablak

egy napra enyém leszel

s

azután

újra meg  újra

százszor 

ezerszer

örökké

siratlak.

 

 

"Még visszanéz.

Megremeg a szív, hazai táj vissza-visszahív.

Okker s narancs lombok között a vidék már átöltözött, mégsem idegen.

A nap még meleg, lágyan futnak a percek.

Őszülő mezők, jóllakott birkanyáj, szülőhazánk e világvégi táj.

Két nyárfa ölelkezik a horizont határán, szemem sarkában könnycsepp kandikál.

Virágözön, gyertya, hulló levél.

A vándor évről évre visszatér.

Megáll a csendes sírok között, érzi odaát is hallják sóhaját.

Nem árva most, arcok veszik körül, cikkanó fény mosolyog rá a nagyfejű krizantémokon át.

S nem feledi el a drága szülőhazát" 

2019. október 31. Nyíregyházán járva.