Meglepetésemre e 2020-ban írt versem és fotóim összetalálkoztak Ludwig Géza fáradozásának köszönhetően. Megtisztelő, hogy időt és energiát, de főleg figyelmet fordított rám gondok és viszontagságok közepette is.
Hálás vagyok, hogy ezentúl ez a vers az Ő hangját őrzi számomra.
Köszönöm!
Akár ma is megírhatnám... csakhogy a fények helyett ma még a sötétség az úr, s kitartó, hideg eső hull máskor pazar világomra.
Alább olvasható A VERS
Pirkad
feledjük gyűrött álmainkat
kitágul az ég
szép
vöröslő csíkokból szőtt
titkokat takaró
sűrű fátyol
csillagokkal ékesített súly
szívnehezék
titkokat takaró
sűrű fátyol
csillagokkal ékesített súly
szívnehezék
valahol távol a lángoló láthatártól
repülők húznak fölfelé tűzcsíkos jeleket
zaj repeszti ketté az ismerős csendeket
föld és víz
megremeg
hajó szeli a habokat
könnyedén visz hátán a folyó nehéz terheket
szorgalmasan forgó radar
figyel
de
nem láthatja hogy a parti füzes mit is takar
álmok
vágyak
összefirkált létlapok
miket az éj buzgón összegyűjtött
takargatott
a
reggel gondtalan elsodor
minden kincset és minden kacatot
hisz
botor és óvatlan a szív
pillanatra nyitva felejti
éji csodákra éhes tátongó kapuit
és
észre sem veszi hogy kincseit elveszi
elrabolja a nap
halványuló vörös jelzések
sötétet átfestő harsány sugarak
semmivé simulnak a másodperc tört része alatt.
/2020 szeptember 6./
 |
| 2024 október 1. |
Az idő múlik - némelyik vers ezt nem veszi tudpmásul!
VálaszTörlésMi sem szívesen... Köszönöm Géza!
Törlés