ALKONYTÁJT

Ősz játszik a nyárban?

Fordított csendes világban

nyár az őszben

lángos ruhában

várakozó fák

zsebkendőnyi képek

amikor visszatérek

arcom felemelem az éghez

gyöngéd kis remegések

futkároznak szívemen át

völgy és domb

hatalmas színezőtábla

lépésnyire visszabódulok a nyárba

melegít a nap

vakító sugarak

járnak arcomon táncot

méh döng

különös virág deleje csábít

gomba kuporog

harsogó fűben

minden üde

friss

csapongó illat

feledteti 

létünk magányos napjait.

De

a

szőlő vörhenyes levele 

már másról mesél

ősz közepén járunk

gallérra levél zuhan

megmaradnék ebben a percben

lágyan ölelő 

mézcseppes életszerelemben

szöcske ugrik

pille lebben

harsogó zöld rétek fölött

madár kering

zsákmányra les éles szemekkel

szárnya meg sem rebben 

éhesen keresgél

nem kételkedik

tudja jól a nap sugara

alkonytájt már alig-alig hevít.

 

Szél támad

lábunk elé tarka szőnyeget 

sebtében leterít

 

bort kortyolnék veled

törékeny csillanó pohárban

csodálva kezed gyöngypárás

lenyomatait.