Azt mondja, hogy a görögök...!!!
Mama!
Két osztálytársam is van, akik mindent tudnak a görögökről - szól és
térül-fordul, majd egy nagy, okosító könyvvel tér vissza, s a kanapéra mellém kuporodik.
Két
osztály társ mindent tud a görögökről?!
Hm... sejtettem, hogy 2.L ezt
nem hagyhatja szó nélkül, s arrébb is csusszantja az ötödikes tankönyveket.
Lapozgatunk,
kopottas ókortörténeti tudásomat próbálom összekaparászni. Gyéren
sikerül. Ki volt X, és ki volt Y? (Pironkodhatnék, de inkább bevallom,
hogy elfelejtettem a sok-sok isten, hős, mitológiai személy
egyikét-másikát.)
De
az én Habcsók Terroristámat nem olyan fából faragták, hogy
kíváncsiságát mamai tudatlanságom lohassza, s a könyv bezárására
kényszerítse.
Olvasd fel! - kérem, és máris buzgón nyitogatja Pandora szelencéjét.
Istenem!
- sóhajtok magamban, és közben lelassul a horgolótű is kezemben. Emlékek
bukkannak fel a csodálatos athéni múzeumból, s már mondom is, hogy
előkeresem az ott vásárolt könyvet, s majd neki adom.
1976
Mennyi szépséget
láttam, s mennyit mulasztottam el.., kifogyhatatlan tárháza az ókor
gazdagságának. Lassan, de biztosan elkoptatta az idő a fél évszázadot, az én memóriámban legalábbis erősen szorgoskodott.
De!
Mellettem ül a jövő, egész nap iskolában csiszolt buksijában zsong a kíváncsiság, s távoli világok felsejlenek!
Minden tudás kapuja tárva, s ha megkérdezem mi szeretne lenni, csak nevet.
Korai még, bármi lehetek!
De
én már osztom is a posztokat - második és harmadik L talán a jövő
formálói lesznek, zsenialitásban mindketten verhetetlenek!
Teát készít, mézet és citromot adagol, miután a "hazaiból" jól belakmározott, üres a tányér, s én zsebre vághatok sok-sok dicséretet.
Rózsaszín, új sapkája alól hajszálak buknak a homlokába, barna szemeiben megaranyozódom.
Mama mielőtt indulsz simogasd még kicsit a hajamat...! -s én hálásan érintem meg a hosszú, selymes tincseket.
(Meggyúrom a hideg lábacskákat is, és kibukik belőlem a kérdés: Miért nem veszel fel vastagabb zoknit te gyerek?)
