Egy szó megint ami belém akad
s
nem hagyja magát lerázni
mint a bogáncs
szúrt ha ruhámra tapadt
milyen nehéz is volt tüskéit leszedni.
Lassítva
gondolom
belátva
hogy
a
régi tempót már nem mindig bírom
csendesülő életvágta
kosz por foltok helyett
mégis vágyunk a tisztaságra.
Ablak pucc
zene árad
emlékszem
egykor
jégszívről szólt a nóta
bakelitlemez forgott
visszatettem a tűt százszor
ablak tisztítás közben
fel és le
meg-megingott a létra.
Ablak pucolás most
korai kezdet
létra sem kell már
elérem nyújtózkodás nélkül a sarkokat
közben
dunai villanásban
emlékek éledeznek.
Lassítva pereg a film
létkockáim összekeverednek
egykor és ma
engedelmesen hagyja az idő
hogy
homályt törölgessek
és
tisztán lássak
emlékmorzsák és könnyek közt
arcok
ünnepek
nevek
rég súgott mondatok
szívkohómban összeolvadva
megelevenedjenek.
E tegnapi rózsával gondolok apámra névnapján, örök hálával és szeretettel.
Hajjaj, lelassul itt mindenki előbb utóbb, én is, de még mennyire! Ami régen egy nap alatt elkészült /megcsináltam, az manapság már 2-3 nap. Nem zavar, rá kell tudnom. Lényeg az, hogy még meg tudom csinálni a feladataimat.
VálaszTörlésAz a rózsa friss felvétel?? 😲😍 Így december elején elég érdekes, attól függetlenül nagyon szép.
Friss bizony!
VálaszTörlés