Angyali üzenet!

Nem vagyunk egyedül, ne félj!

(kattints)

 

"Veled leszek (Józsué 1:5)" 

 

Ma reggel angyali üzenetként egy szó jutott nekem : félelem.

Nap mint nap találkozom ezzel az érzéssel - utoljára tegnap.

Egy kedves fiatal asszony és egy helyi intézmény kapcsán - Kenyérféltés.

Majd este egy vidám, beszélgetős kreatív együttlét során osztotta meg velem valaki családi félelmeit, kamasz unokájuk miatt.

Valami nagy teher, valami elhengeríthetetlen kőszikla kapcsán felbukkanhat bennünk a félelem, a szorongás, a kétségbeesés.

S mielőtt kimondanám: Nem szoktam félni! - máris eszembe jutnak azok a lassan egy évtizeddel ezelőtti decemberi napok, amikor a szívünket uralma alá hajtotta a félelem. Mérhetetlen hálával köszönöm meg ma is, a könyörületességet, a gyógyulást!

Hogy ma a születése és a megtartatás napján köszönthetem a gyermekemet.

Megtapasztaltuk, a gyógyulás csodáját, s hogy velünk van a nyomorúság idején!

Nincs nagyobb ajándék, mint az, hogy irgalomban részesülhetünk.

Az angyali hírnök szólt: Ne féljetek!

Ez a rövid felszólítás legalább annyiszor fordul elő a Bibliában, ahány nap van az évben.

Biztosítékul arra, hogy van remény, van isteni gondoskodás!

Tehetnénk, hogy a napi, gyakran indokolatlan félelemek helyét a hála töltse be.

Rajtunk IS múlik, hogy a megszámlálhatatlan szorongás helyett mit teszünk magunk elé naponta!

Görcsök, félelem, riadalom?!

Amihez erőt kapunk és megtudjuk oldani, amiatt miért is aggodalmaskodnánk?!

Az pedig, ami meghaladja erőnket, azt bízzunk a feljebb valóra. Egy régi történet jut eszembe, mely újra meg újra mosolyra fakaszt. Nagy hatalmú sündisznócska (egykori polgármester) kiáltott rám dörgedelmesen, gyarló közéletben okvetetlenkedni merő (közalkalmazott) képviselőre: Tőlem félni szoktak!!!

A vérfagyasztónak szánt kijelentésre rövid volt a válaszom: Valamivel feljebb lakozik az, akitől tarthatok! - s az ég felé mutattam.

Így töltöttünk együtt kilenc évet, hétről, hétre, hónapról hónapra szembesülve a rosszindulat, gonoszság, bosszúvágy számtalan próbálkozásával. Kemény harc volt, de visszatekintve a folyamatos küzdelem számomra tanításul szolgált. Nincs az a földi "hatalom", amely elveheti lelki, gondolati szabadságunkat!

Hacsak nem magunk akarunk a hatalmaskodók rabszolgájává válni.

Számomra azok az akadályok, melyek úton, útfélen elém pakolódtak leckék voltak, létfeladatok. A próbatételek közepette volt biztos földi segítségem apám személyében, akit nálamnál sokkal jobban megszorongattak földi galádok élete során, mégis kitartó bölcsességgel követte földi feladatát.

Már csak néhány nap és szűnni kezd a sötétség. Napról-napra kicsit világosabb lesz!

Hagyjunk helyet szívünkben azok számára, akik félelemben élnek, akik nehezen viselik a megpróbáltatásokat.

És azokra IS gondoljunk, akik nem látnak túl morzsányi földi hatalmukon... reszketve, nehogy csorba essék azon.

Mi jól tudjuk, hogy hajunk szálát sem tudják meggörbíteni!

Szóljon most egy dal:

Nem vagyunk egyedül, ne félj!