Álmodásaim…
Az ég sötét
halk hang szitál
bele hullik
olvad a csendbe
hajó úszik fölfelé a vízen
távolodóban csillámot vonszol
maga után
tartva lassan a messzi végtelenbe
fénypászmák sora
kék
narancs és fehér
remegve tűnnek
foszlanak semmivé.
Lopom az időt
homályos minden betű
félreütök
muzsika szól
dob
zongora
hegedű
komoly és fenséges az ének
arany keretet ad minden korai ébredésnek
lopakodó szívszellemek
szelídülten elszunnyadó vágyak.
Álmodásaim mosódnak
kacat vagy kincs
mi értelme van a szónak?
Mérleg billen
erre vagy arra
öröm csepp vagy bánat
könnyek közt
nyitunk kaput
s
reményt adunk a folytatásnak.
Ó, a magányos ébredések himnusza!... Ismerem (csak a Duna nélkül...)
VálaszTörlésKöszönöm a verset. Többször elolvastam, nagyon tetszik, mint minden versed. Ma sétáltam, gondoltam megírom neked, mert gondoltam közben rád.
VálaszTörlésKöszönöm a gondolást... és, hogy rendre meglátogatsz.
TörlésAz ajánlott dal, nem ismertem. Nagyon-nagyon tetszik.
VálaszTörlés