Szavadat loptam
most fontolgatom
kit s mit
rejtek
szívben lélekben
és
soká nem is takargatom
csupán néhány szó
mondhatni porszem
nem lehet pontos
sohasem a szórend
hétköznap szorítás
szétfutó árnyak
meglep mindig
a
békébe forduló
december varázslat.
Ünnep van
mézeskalács morzsa szóródik
selyempapír zizeg
csend kalimpál bennem
hála hogy élek
létezhetek.
Narancshalom
alma
mézcsepp csurran
kék csillámos tálba
míg
emlék sereg tolul
kopott idők
dermesztő mostohasága.
Megörökítem a mát
hogyan fogok gondolni
'24 karácsonyára
?!
Hőmérő
nóziporszi
hapci
köhögés
torkukat a dátha folyton kaparássz.
Együtt
gyengélkedve
is
belépünk a csodák világába
édes az ölelés
meleget ont lélek és kályha
illat száll
éjbe suhanó hozsánna.
Mosolyok fűzére felfénylő lámpa
ha indulnak is haza
velem maradnak
láng lobban
s
mese vegyül ünnephalkulásba.
A szót - szívredő - L. G.-tól csentem, remélem megbocsájtja.
Milyen hangulata van a versnek! :) Köszönöm, hogy olvashattam, és hogy így volt ez egész évben.
VálaszTörlésRemélem, hogy már jól vannak az unokák.Kívánok nekik egészséget és neked is.