Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. szeptember 25., péntek

Magányos csónak...

 

Szívgyógyszer:
 
Csak hallgatni, s beszívni a víz illatát, hagyni, hogy a folyó magával sodorja a nap minden bánatát.
Gyűjteni az örömöket, sirály röptét, fickándozó kicsiny halat, barnás, fehéres kavicsokat, tajtékot, messzi útra készülő letört nagy ágakat...
Megakadást, hátha elsimítja a kegyelem.
Bízni, hogy a remény új útra talál... és ülni soká, egyedül, csendesen, felhőt nézni, ahogy tükröződik a nagy vízen.

Ha festő lennék -sajnos nem vagyok - lefesteném az őszi fényben fürdőző csónakot.











szíveddel érzel.
Cserháti gyönyörű hangja ma is elkísér.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése