Szeptember volt...
Szanaszét képek amerre nézek
sárgult papírlapok
és
virtuális csodák
mosolyom megmarad
őrzi a régi kép hogyan léptem hozzád
szeptember volt s mi megszöktünk a világ elől
nevetek rád éppen
száz csokor virág között
szerelmed hevét perzselőnek érzem
konzervált öröm
halvány megvilágítás mondhatni tompa
könnyeimet rajtad kívül
nem veszi észre senki más
s
azt sem
hogy nem zuhantam végül két karodba
örökké
súgtad
válaszoltam
én
is
mit jelent ez a szó
el nem koptatható
vagy
talán
mégis
szeptember van
lélek kapunk hét lakatra zárva
levél aszalódik a fákon
virágod voltam
te voltál egyetlen világom
rózsák szórnak fáradt szirmokat
szél sodorja messze a tegnapokat
évtized
vagy
még több
szívtárcádban arcomat mindvégig megőrzöd
dacos kérdés
hogyan múlik el életünk
hogyan vánszorognak
vagy
futnak el az évek
mennyi idő hiányzik még
az
örökkéig
léthez?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése