BB - balatoni boldogság...

Megmártóztam.

Nem volt szükségem távolságtartásra.

Egyedül voltam a vízben, békés távolságban egy pár hattyú ringatózott, néhány vadkacsa keresgélt a tóban szorgalmasan.

A víz pedig csillogó hatalmas tálca, illatába már semmi más nem keveredett, mint a tiszta és friss természet sóhaja.

Egy kezem is elég volt, hogy megszámoljam, hogy árnyas fák alatt és szikrázó napon hányan hódolnak a szenvedélynek - szeretlek Balaton!

Egész nyáron át hallhattam, hogy a Balaton elveszett, többé nyomorult halandó oda be sem teheti a lábát.Vagy igazán csak a Balaton az, ahol széles e hazában pihenni lehet, igaz csak a milliomosoknak.

Száz meg száz poszt, hír terjesztette a híreket, ezer forintos fagylaltról, méregdrága lángosról, megfizethetetlen belépőkről szólt a fáma.

S most, hogy az ősz még visszakacsint a nyárra minden üres.

Hogy is van ez?!

Kicsit játszom a gondolattal...

Mi boldog nyuggerek ugyebár már ingyen utazunk. Időnk, mint a tenger.

Kis hátizsákba két-három szelet kenyér, egy palack víz befér, fürdőruha, esetleg egy jó könyv, s indulhat a vonat a vágyott partok felé.

Van idő bőven, hogy a táj szépséges színeit megcsodálva elérkezzünk az óhajtott állomásra.

S onnan 1-2-3-4, esetleg 5 perc sétányira tárva nyitva a strand kapuja.

Nincs már belépő, ami egy boldog nyugger számára egyébként sem drága, de a boldogtalan sem fizet egy fityinggel sem többet.

Ingyen a vonat, ingyen a csodálatosan szép magyar tenger. Nem hancúrozik már köröttünk száz gyerek, nem pöfékel senki az orrunk alá. Nincs szükség a maszkra,  a lángosos nem ontja a szagokat, hangszóró sem recseg. 

A hullámzó nagy víz és a mártózni/napozni vágyó szinte édes kettesben lehet.

Akkor vajon miért ez a nagy csend?!

Kié a Balaton?! 

A miénk!

Nem nyafogok, hogy túl hideg...

Kis törölközőmmel nyugodtan lesétálhatok a partra, vagyunk vagy öten összesen.
Megbámulom a hattyúkat, kacsákat.
Mennyi szépséget látok. Nádas fölött röppenő sirályok, fehér vitorlások.

A csend ringat, s milyen átlátszóan tiszta a víz!

Csobbanok, barnulok, és figyelem, ahogy vacogva készülődik be valaki a lépcsőn, hosszasan araszolva próbálja legyőzni a centimétereket. Borzong, sóhajt. Mókás produkció.

Felnevetek!
Aztán gyorsan elkapom tekintetemet. Szétnéz, de nem árulom el magam.

Végül csak rászánja magát és pillanatra belemerül.

Egy pléden  fiatal nő bogozza halványzöld vékony fonalát, a párját, a hős fürdőzőt várja. Horgolótű villan, arra gondolok, hogy talán babatakaró készül a nagy tó árnyas partján.

Pillanatkép.

Föld és az ég csupa gyönyörűség.

Meghatódva nézem, hogy a nap magasan fenn az égen hogyan szórja ránk bőséggel melengető sugarát, s hogyan szikrázik a víz.

Számban édeskésre változik az íz.

BB - balatoni boldogság!

És hála!

Kétszer is jutott belőled néhány nap erre a nyárra. 

(Szeptember  15-én kezdik felszedni a lépcsőket, még nem késtél el, ha te is megmártóznál...)