Hűtlen percek

 

 

Hűtlen percek

Elhagyott

fénye már nem ragyog

kifosztva ballagok

sarkam alatt összekeverednek

elfáradt

elszáradt

virágok és gyomok

tétova körök

hittük hogy örök

falevél zörög

szél röpíti

tépi

szétteríti

fájdalom nézni

megcsalnak a napok

víz csobban

sodródó kavicsok

szívemen görgeteg kövek

sirályok röppennek

kék ég

távolodó szépség

kábító titkainak vége

tűnő álomhajók

  

lombok közt sápadt levél megül

bokrokra aggatott hálók rejtekén

némán lapul a sárga pók

áldozata bolondul kering

nem menekül

nyirkos reggelek borzongása vár ma

óhajtanék a régi forróságra

rózsáim törékeny porcelán sziromba burkolt

csábító illatára

tűz lobban

parázsos fényeket ont

 

másféle meleg lenne jó

súgja szívem a vén bolond 

forrón körül lengő

ölelő

vállaimra tűzvirágokat

 szívköröket rajzoló szerető mosolyára vágyva

belehalkulok a talmi ősz

ragyogásába

elszökött

elillant a nyár

magának duruzsol bánat nótát a kályha.