Első
márciusi reggel
indulsz
álmodó
szemekkel
nem szemerkél
de
ki tudhatja azt
mi érkezhet az égből
míg utadon végig haladsz
árkok mélyén ibolya ásít
gyűrt zacskó zizeg
nem jutott el
a
szemeteskukáig
dobozok
rongyok
palackok.
Ma
nem hajolsz le
máshogyan
közelítesz e korai tavaszhoz
bimbók
rügyek
elhagyatott kert
árva a világ
te
is
árva vagy
ki járdaszélen vársz
és
egyszer csak
villanásnyi éllel
felnézve találkozol
a
réges-régi fénnyel
másodperc morzsa
annyi sincs talán
szív zakatol
szinte meg is áll
léttükrödben egy arc
múlhatatlan tiszta ragyogása
könnyezve gondolsz
virágbolondos évek illant tavaszára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése