Tengernyi szín
türkiz
kék
opál
tó mélyén hallgatag sűrű a homály
alszanak még ezüstös nagy halak
hajó pihen
vízre hullik a fény
s
partra szalad a nap
köszöntik fürgén csacsogó habok
nem mulaszthatom el a fenséges pillanatot.
Meglesném minden arcod
ősz és tél után
remélem
végre itt van a tavasz
föléd hajolok de nem adod ki magad
türelemre intesz
nem fecseged ki édes titkaidat
csalsz és vonakodsz
kutatlak
kérdlek
nincs hozzám egyetlen jó szavad.
Mit bánom én
érintésed kell - mohó bennem a vágy
szippantom víztükröd
borzongatóan nyers illatát.
Lépek
nem tétovázom bár lábam máris sajog
rám sziszegsz halkan
de
makacs vagyok
érezni akarom ahogy a csepp
homlokomon véges végig csorog.
Meghálálod
bőséggel az esztelen ragaszkodást
aranyló nádas
madár zsivaj
fehér vitorlás
lebegő látomás
testem kívánja a metsző hideget
véráram gyorsul
mozdulnak a tompa idegek
fülembe súgod a legszebb szavakat
szívem látóhatárán villódzik
visszavonhatatlan sóhajjal a gyönyörű tavasz.
Balaton.
2024.
03
03.
❤️💕 (R.)
VálaszTörlés