Képtelenség

 

 

 

Út

fut

kanyarog

perc

száll

máris 

ott vagyok

napok

hetek

hónapok

képtelen

hűvös kupolája.

 

Lám

most

a

most az úr

pillanatok

boldog töredéke

kopott utcák

elvétett terek után

rebbenő madár

a

béke ölelése.

Fájdalmak

sebek és szavak

érintés

könnyű pára

megszökni készülünk

egy

másik 

széppé

álmodott

el nem ért

világba.

Út

kanyarog

megtorpanásra késztet

arc és szempár

ólálkodó

öröm

múlt lopó kísértet

ringatunk

száz meg ezer

szívbe ragasztott 

parányi emléket

matricás füzet

a

lét

lassan megtelnek a lapok

még

vagyunk

élsz és én is élek.

Út

fut

kanyarodik

s

mi

nem fordulunk hátra

vállunkon

 megpihen a csend

s

a

szelíden lehulló alkony

hajszál boldogsága.