Nem is tudom
miért
vonz és gyötör
buggyanó csepp a szirmon
virágkehelybe fúló
éhező
életes gyönyör
harmat
hajók
hullámok hátán tova iramodók
fűszálak
ostobán tekergő gazok
tenyér élén ficánkoló
léttohonyák
vérszívók
édent hazudó
pillanatok.
Lepkék
bogarak
lépek feléjük
rebben a tarka csapat
rózsa bódít
szirmából maroknyit
kiszakítok
megállok
szanaszét szálló
bíbor kupola alatt
remeg a bokor lehajló ága
ma is csodálkozva nézek
roskadozó hársra
ezt
szeretem
ezt
a
valódi
fáradó szépet
magamnak dúdolt
altató meséket
álomba úsztató hajót
hajnali parádét
párát
víztengert
göröngyöket
kerten és életen
végig vezető
keskeny utat
ég felé kapaszkodó virágok
tarka rét
pottyanó gyümölcs
nem is tudom még mire várok
míg
a
teremtés csodájára
mindenütt rátalálok
figyelve
e
libbenő fátylas
félig kitakart
ébredező világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése