A
nyár kacsint
int
csábít
csepp koppan
zápor zúdul
kerülgetjük
létünk
pocsolyáit
s
alig haladunk
egy
moccanásnyit
rét
fák
napsávos táj
árva bogárka száll
édes virágra
lomha árnyak
kapaszkodva lépünk
csúszós utakon
s
csodákat keresve
nézünk
a
táguló világra.
Bor
korty
tűz
láng
hamvadó életszerelem
kereslek
homályos utakon
arcodat nem lelem
fűz int
alatta bújkálsz
?
Kérdésemre nem akad válasz
sár fröccsen
folyó hömpölyög
árad
sodorja a kidöntött fákat.
A
túlparton
ott vagy valahol
hallod a csobbanást
ahogy
maroknyi kavics
vízbe csattan
megállok
múlik a nap
nézem
nézem
a
távoli tornyon mutatóját
ahogy
halad
elhulló percek
elveszett órák
az
idő
kérlelhetetlen
lopkodja
falja
a
mánkat.
Fogyóban
a
remény
elveszítelek
vagy
mégis
újra
megtalállak?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése