Könnyeim...
Esik
zuhog
ma sehová el nem indulok
nézem az ismert partomat
s
távolban kószál a gondolat.
Hegyek
folyók
zúgók
gátak
örömöm túlbuzgón áradt
ha szégyellem ha nem
elért egy újabb szerelem.
Barlang sötétje
elképzelt karbonlámpa
bevilágított
minden teremtett csodába
zegek és zugok mind felragyogtak
zubogását hallom még búvó patakoknak
lépcsők magasodnak
égi lajtorják mása
fel-fel vezet a meseszép világba
zubogók
források
szétomló zuhatag
dübörgő folyó
szívterhem sóhaja alatt
meghajolva
térden
köszönöm a csodát
mit adtál Uram
ékszer
e
fáradt porszemlétemben.
Hatalmad s erőd ismét megmutattad
nincsen is értelmük dicsérő szavaknak
gyönyörű ez a föld
csak ezt ismételem
előtted nincs titok
tudom TE nem csodálkozol
arcomon szánkázó
árva könnyeimen
tiéd a hatalom s tiéd a kegyelem...
/Képek - BLED - 2024. 09. 15./
Tudom, értem miről írsz, mert én is voltam olyan szerencsés, hogy járhattam Szlovéniában. Nekem is úgy maradt meg, egy ékszer, egy csoda ország.
VálaszTörlésNagyon szépen írtál az érzéseidről.
"elért egy újabb szerelem." - örömmel olvastam!
VálaszTörlésIgaz minden szava. Igazolhatom.
VálaszTörlés