SZÜRKE

 Színeim...

Sötét éjszaka van

az

orrom hegyénél tovább

ma sem látok

ereszcsatorna tükröz

utcai lámpából eltévedt fényszilánkot

hajó sehol

kosztos cinegék is alszanak

talán ma reggel

elfelejt felkelni majd a nap.

Ahogy tegnap is hiába vártam

hogy ünnepélyesen megfürdőzzek 

a

Duna

s

a

túlparti erdők

aranyló létmámorában.

Hogy színes legyen a napon

s

legyen kedvem venni a kalapom

és

indulni

messzire menni

vadszőlőt simítani

bujkáló gesztenyére lelni.

Jó

jó

nem kell a hanta

kalapom valami fiók mélyén lapul

így

maradt volna a sapka

meg a sál

erre a cseppet sem feledhetetlen napra

midőn a ...harmadikba lépve

tükörbe néztem ámulattal

Mi lesz ebből még? - magamat döbbenten kérdve.

Szürke a haj

jó szándékkal - ezüst

vészesen szaporodnak a ráncok

kézfejemen szombaton

kis unokám ezernyi bibit látott

simítottak a parányi ujjak

leltárba vettek minden foltot és heget

amit

az

élet nevű tétovázás

rám tetoválni megengedett.

Szótlan a hajnal

hallgatag

idézek tegnapi arcokat

mosoly és hála bennem vegyül

szívmélységben

nem vagyok egyedül.

Hála érte hogy nem is leszek

száz évesen is lesz segítségem

ígéretet kaptam

születésem napjához érve

lesz ki irányítja majd a tolókocsit

tablettáim adagolja

óv hogy ne essek térdre

s

megigazítja majd a járókeretbe gabalyodó

káprázó emlékszínekből

szeretet szavakkal összefércelt

hatalmas varázsszőnyeget

így 

akkor már nem csetlek- botlok

és

félre soha 

soha többé nem lépek

bevallom ez a jövőkép számomra

több mint félelmetes

ráadásként jöjjenek inkább 

édes óhajok

számlálhatatlanul a szép szavak

árasszanak el ajándék vágyak

szeretve létezzek

hogy megérje.

😌