A
föld alatt
s
a
föld felett
szikrák pattantak
támadtak viharos nagy szelek
hang hullott
mint könny
s
mint halkan szitáló eső
mély zuhanás
emléket kereső.
Álmodtam
érintést
ölelést
vágyat
hegycsúcsok magasát
erdőt smaragdos zöldet
titkos kapukat
melyen az árvaság bezörget.
Álmodtam
mezőt
virágot
világot
tarka tág réteket
valószínűtlen rózsaszín szirmokat szakítottál
szerelmet tép szét az emlékezet.
Álmodtam
óceánt
vízesést
hullámverésben
habzó tengerhez repített
a
sóvár képzelet.
Álmodtam
sötétet
fagyot és halált
gyengéd szót
simító kezet
bánatburokba burkolódzó magányt.
Álmodtam.
De ébren is jól tudom
számtalanszor fordulsz meg te is egyedül
elképzelt
felhőtlen
rózsapír álomutakon.
St. Martin est után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése