Ismét
a
kezdet ideje van itt
mindenséget borító szürkeség
GRAFIT
nem fekete de nem is fehér
készülődik a nap valahol messze
ég peremén hosszan nyújtózkodik.
Hatalmas sötét
zománcos tálban
fény játékot
porcelán vibrálást láttam
hajó fel
hajó el
két test mely nagy hullámot kever
terhük súlya alatt
nyílik a folyó
majd minden összekap
vízcseppek
fodrok
hullámverés
hajnali parádé
tanulsága nem is kevés
megmutatják
mi is a létezés
játék
viszály
összebékülés
múlik a zaj
tükrös csendesen
a
Duna összezárul
szelíd sóhajjal
súg valamit az elmúlásról.
S
míg
hullámok simulását hosszan figyelem
tágul a világ és színesedik
felhők között
két égi vándor
hatalmas
X
jelet
kanyarít.
De szép!
VálaszTörlés