Arcod dacos
vad s akaratos
napkergető
kemény
rombolást keres
fáradt
szomorú és komor
illan a derű
távolban csatangol
messze valahol.
Arcod
játékos szabad
tavaszi
kabát nyitogató
csiklandozó
üde
bolondozol
mindenfelé
víg kacagást hallani
rést ütsz szívem közepibe.
Arcod komor
fagyos
jeges
havat szitálsz
tépelődöm
a
télbe visszakanyarodsz
ki érti ezt?!
Majd meggondolod magad
megőrjítesz
hőfokod
szeplőcsalogatón újra nyárias
dudorászva játszol
virágot csalogatsz
létszerelemmel ostromolsz
kacérkodsz
szív fájdul
sajog
virágtengerbe lépek
fölöttem
napbújócska
s
halovány felhőangyalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése