SZOMJÚSÁG

 

(Nem mai, de az enyém... meglepetésemre egy érdi antológiában bukkant fel.)

Térdhajtó kalászok

bánat bóbitás pusztuló lila mezők

meg-megcsukló hangon sírók

zörgő fűszálak közt lépkedő éhezők

napraforgótányér szomorú és sápadt

kitartó

hosszú

enyhet hozó eső kellene

a

lázsebekben égő rozsdás

vén világnak.

Édes könnyű szirmok

hajladozó ágak

szélfuvallatban

megrázkódó bokrok

hajnali hűvösségre sóvárogva vágynak

ahogy

én

ahogy

te

kulcsszavakat és elvétett utakat

újra megkeresve

szaggatott sóhaj száll

erdőkön - réteken

csendesült szívünkben alázat megterem

némul a sikoltás

hallgatnak a vágyak

tűzcseppekből elég

omló-bomló

ingünket kibontó

friss zuhogású fényben

szerelem mosdasson

álmodott hajnalon

esővel érkező illat közeleg

kitárt ablakomon

langyos cseppek görgetnek szürke porszemeket.