Várlak nagyon
lábnyomomat nálad
sötét utak közt újra ott hagyom
siess ne késs
lenyom a kín
emészt a kétkedés
lesz még tavasz - kérdezem százszor
kifutnék érted
messze a világból!
Parányi szár
rajta igazi gyöngy remeg
szélviharban
keresem jeleid édes kikelet.
Fák közt vihar tombol s harag
faág recseg
gally repül
sodródó halott falevelek
Duna zúg
hullámok kavarognak vadul
csillan a víz
ringat hitető sugarat
halak szunnyadnak víz mélyén
fészkükben hallgatnak
törékeny testű parányi madarak.
Sár
tócsa
északi rejteken jeges pocsolya
bennem szorongó félelem
megérkezel e végre
vagy
üresen távozik a ma?!
Dörren valami - talán golyó
mezítelen az erdő
elolvadt rég a vékonyka takaró
űz a vágy hogy rád találjak
avarba térdelve kutatlak
itt vagy valahol
tartogatod éledésed titkait magadnak.
Türelmetlenség zúg
várakozás moccan
hajamba kap a szél
kabát hull
pirosló sálam lobban.
Kereslek
te
drága jel
te
szemérmes
csodáról
tavaszról suttogó
ne késs
az
idő elrohan fölöttünk
akár
a
partot romboló
hömpölygő folyó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése