Színek - Bársonykék

Hosszú az éj

talán alszol még

füledig húzott takaró

őrzi meg tested melegét

álmodsz

átfested az egész világot

ölelsz és szeretsz

karod

vállad

hátad

pihen

elkóborolsz messze

szíved ügyeiben

tiszta vagy és ártatlan

nem nyom teher és gond szakadatlan

agyadban kikapcsolt a vészjelző

nyugszik kicsit a harsogó kolomp

boldog vagy könnyelmű és bolond

 

szabadon kószálnak szerteszét a vágyak

kérdésedre megtalálsz mindenféle 

létszépítő választ

mesévé szelídül a világ

tiéd lehet a kincs

mit a nappal józansága kényszerűn ereszt el

nem bajlódsz sötét árnyakkal

szürke fellegekkel. 

 

Húznád vonnád az időt de csapdája zárva.

Lopva már érkezik is a reggel

fény feszíti szét a lét bársonykék 

csodákkal ékes éji keretét

minden

újra

feketére s fehérre változik

párnád alá kuckóznak az álmok 

hosszúra nyúlik a perc míg összegyűröd

és

lassan

szélbe engeded

röpke boldogságod.

(Neked és magamnak.)